Tehát Otthonédesotthon, az utolsó egynéhány pedig Szentendre.

(A fényképezés a hobbim, semmiféle művészi ambícióim nincsenek, a titkos álmaim között sem szerepel semmiféle fotózással kapcsolatos elismerés, ezért kérem a kedves publikumot, vegyék ezt tudomásul egyszer s mindenkorra. Fotózni jó, mint ahogy enni is, de ebben ki is merül az engem fényképezésre motiváló tényezők lajstroma. PONT.) (Viszont a képekre kattintva tüzetesebben is meg lehet szemlélni őket.)
2 megjegyzés:
jaj, az a szobor, azt tudom, ő az aki sose néz a szemedbe, csak mindig mellé, egyszer egy fekete filccel rajzoltam neki golyót, mármint szemgolyót, hogy nézzen már ide bele a szemebe, ahogy illik, de aztán letörölték, vagy lemosta az eső, vagy elvitte az élet vihara, viszont ha oscar wide lennék - még lehetek! - tuti írnék egy valag mesét arról a szoborról. lenne benne szex, rock'n'roll, misztikum, meg várjál mi is kell még...igen, igen, tanulság.
Jé, hát észre sem vettem, hogy erre valaki írt valamit.
Megjegyzés küldése